A fényképezőgép számomra olyan ablak a világra, amely nemcsak azt mutatja meg, ami fizikailag a szemem előtt van, hanem azt is, ami nincs – a valóságot átszövő láthatatlant, megfoghatatlant és felfoghatatlant. Ahogy a szerelemre sincs ésszerű magyarázat és megfelelő szavak, úgy a fotográfiához való viszonyomra sincsen.

A fényképezés számomra életforma és feltöltődés, terápia és felfedezés, folyamatos tanulás és ismerkedés. A fotográfia 2006 óta az életem szerves része és 2016 óta hivatás, ugyanakkor önismereti út is, hiszen folyamatosan feszegetem a határaimat egy-egy új feladat elvállalásával és a komfortzónán kívül eső terület feltérképezésével, amely egyre kevésbé tűnik félelmetesnek az idő múlásával. A fotózásban társul a gyermeki kíváncsiság és játékosság egy nagyfokú tisztelettel és alázattal az élet és az idő iránt. Számomra nincsenek hétköznapok és hétvégék – csak egyenrangú napok vannak, amelyek új lehetőségeket tárnak elém kulcsot adva a fejlődéshez.

A kész képek egy-egy fotózás végén csak a jéghegy csúcsát jelentik. Valójában sokkal fontosabb a képekhez vezető út, közös élmények, beszélgetések, elfogadás, empátia. A fotós-modell kapcsolat olyan erős bizalmon alapuló szimbiózis, amely egymáson keresztül vezet el önmagunkhoz. Érdemes megtapasztalni :)